Bill W. tőzsdeügynök, az Anonim Alkoholisták egyik alapítója 1931-ben, a szesztilalom idején Jung segítségével próbált felépülni az alkoholizmusából, azonban közel egy évnyi terápia után újból inni kezdett. Jung reménytelennek ítélte az esetét, és azt tanácsolta, keressen valamilyen spirituális élményt, vagy vallási közösséget, az talán segíthet. Bill egy régi ivócimborája, Ebby Thacher hatására tagja lett az Oxford Csoport nevű evangélikus vallási megújulási mozgalomnak. Ez a csoport nagy gondot fordított az alkoholisták segítésére, és egy olyan programot használt, amely később beépült az Anonim Alkoholisták programjába. Bill itt sem tudta megőrizni az absztinenciát, de nagy hatással voltak rá a közösség elvei és megtartó ereje.
Az akkori józansági mozgalmak az alkoholizmust erkölcsi romlottságnak, bűnnek értelmezték, és ez nem sokat segített a felépülésben. Egy orvos, Dr. William Duncan Silkworth, aki Billt kezelte, másként gondolkodott erről: szerinte a sóvárgás nem morális gyengeség, hanem betegség. Az alkoholista számára az alkohol olyan, mint egy allergiásnak az allergén anyag: ha távol tartja magát tőle, egészséges és boldog élete lehet, de ha a szervezetébe juttat belőle bármilyen kis mennyiséget, az súlyos állapotot, akár halált is okozhat. Billre nagy hatással voltak ezek a gondolatok, először történt meg, hogy nem bűnösként, hanem betegként tekintett magára. Azonban ez még mindig kevés volt ahhoz, hogy letegye az alkoholt. Ehhez szüksége volt egy spirituális élményre.
Egy kórházi kezelése során, ahová az alkoholfüggősége miatt ment, kétségbeesésében azt kiáltotta: „Ha van Isten, mutatkozzon meg!” Ekkor fény árasztotta el a szobát, önmagát egy hegytetőn látta, és beléhasított egy gondolat: „Szabad ember vagy.” Bill ettől kezdve nem ivott többet.
Azonban a józansága még nem szilárdult meg, egy üzleti útja során erős sóvárgást élt át. Nem tudta, mitévő legyen, ezért felhívta a szintén az Oxford Csoportba járó és alkoholfüggő barátját, Dr. Robert Holbrook Smithet, aki akkor még ivott. A vele való beszélgetés segített neki, hogy legyőzze a kísértést, és felismerte, hogy az alkoholistáknak szükségük van egymás támogatására a józansághoz. Dr. Robert Holbrook Smithnek is segített, hogy Bill-lel beszélgetett, később ő is absztinenssé vált. Bill és Dr. Robert Holbrook Smith, aki Dr. Bob néven vált ismertté, 1935-ben megalapították az Anonim Alkoholisták közösségét.
Így állt össze az A.A. elképzelése, amelynek társalapítója lett tehát Bill W. és Dr. Bob. Különösen fontos, hogy az A.A. közösség a megosztásokon, az egyéni életutak elmesélésén és írásba foglalásán keresztül éppen az egyéni anekdoták közösségi mítoszokká változtatása révén alakított ki tagjai számára egy olyan kollektív tapasztalatkincset és allegorikus történetekből álló mitológiát, amely segítette a józanodókat, illetve azt, hogy a szenvedés kollektív tudásként nyerjen értelmet. Az A.A.-sztoriként emlegetett történettípus az A.A. hatékonyságának egyik alapja volt, ahogy a gyűléseken a megosztások, úgy az 1939-ben megjent Nagykönyvbe beválogatott történetek is egyre több alkoholistának nyújtottak azonosulási alapot.
Az alkoholizmus moralizáló megítélése helyett tehát az 1930-as és 1940-es években az Amerikai Egyesült Államokban kialakult és elterjedt a betegségszemlélet (1945-ben még oktatófilmet is készítettek és terjesztettek ennek népszerűsítésére), megalapult az A.A., és megjelent a Nagykönyv első kiadása, továbbá nemzeti szervezeteket hoztak létre az alkoholizmus mint közegészségügyi probléma kezelésére, valamint az alkoholizmussal kapcsolatos széleskörű edukáció szervezésére. Ezeken keresztül lobbi indult, hogy Hollywoodban készüljenek filmek, amelyek e 3 gondolatot terjesztik: 1. az alkoholizmus betegség; 2. az alkoholista kezelhető és megérdemli a segítséget; 3. az alkoholizmus közegészségügyi probléma.
Bár az A.A. szerint az egyik alkoholista számára egy másik alkoholista lehet a legideálisabb segítség a józanodásban, ezen alapul a szponzoráció gyakorlata az A.A. közösségekben, ám az A.A.-sztori széleskörű, érzékenyítő terjesztésében valóban a média és a hollywoodi álomgyár is hatékony szövetségessé válhatott. A média és a filmek képesek voltak a tudományos és közegészségügyi átalakulás eredményeit is tolmácsolni.
A következő részben erről olvashatnak.
(Kép forrása: Wikipédia)
